Ha valakik sokat tudnak az önmegtartóztatásról és a fegyelmezett életről, akkor azok a cukorbetegek, különösen pedig a már gyerekkorúk óta ezzel a betegséggel élő kisemberek.
Néhány tipp, amelyek segítségével csökkenthetjük a Leiden-mutáció esetében is a thrombózis rizikóját. A felsorolásra kerülő kockázati tényezők mindenki számára fenyegetőek, kerülendőek, de a Leiden-mutációval élők esetében még inkább.
A Leiden-mutáció lehetősége mindenképpen felvetődik abban az esetben, ha valakinek egy vagy több esetben, amúgy megmagyarázhatatlan okból thrombózis (vérrögképződés) van a kórtörténetében.
Az előző cikkekben a hemofíliáról, vagyis azaz az örökletes vérzékenységről beszéltünk, egy olyan állapotról, amikor vérünk nehezen alvad meg. Ennek fordítottja, vagyis a fokozott alvadással járó (főleg nem örökletes) megbetegedések azonban nemcsak, hogy egyszerűen léteznek, hanem a modern társadalmakban pont ezek jelentik inkább a fő egészségügyi problémát az alvadás zavarain belül.
A vérzéses epizódok azonnali, késedelem nélkül elkezdett kezelése mindig elengedhetetlen a halállal is fenyegető súlyos kivérzések, agyvérzések vagy az ízületekben bekövetkező deformitások és a nagy fájdalmak elkerülése érdekében.
A laboratóriumi vizsgálatok, mint azt a cikkben folyamatosan látni fogjuk, elengedhetetlenek mind a hemofília diagnosztikájában, mind az esetlegesen fellépő vérzések terápiájának megkezdése előtti felmérő vizsgálatokban, valamint a terápia hatékonyságának folyamatos kontrolljában, követésében.
A hemofília gyanúját joggal vethetik fel az előző cikkben részletesen felsorolt tünetek. (www.medukacio.hu/index.php/item/a-verzekenyseg-ii). Ez különösen igaz akkor, ha ezek az említett vérzés típusok gyakrabban fordulnak elő, ismétlődnek és elhúzódóak.
A második leggyakoribb örökletes vérzékenység. 100 000 férfiből 13-18-at érint. A világon az összes hemofíliás beteg 75%-át nem diagnosztizálják, és ezért ők nem is kapnak megfelelő kezelést.
Az emberiség a vérzékenységet, mint örökletes betegséget már több mint 2000 éve ismeri. Elődeink a mai laboratóriumi, géntechnológiai lehetőségek hiányában is tudták, hogy ezt a kórt örökölni lehet. Rájöttek arra is, hogy a betegség fiúkat érint, akik azt viszont anyjuktól kapják.
Amikor az asztma kialakulásának okait beszéltük, számos szociális és még több pszichés kapcsolatot és okot említettünk. A családnak és a magatartásbeli tényezőknek kulcsszerepük van. Ezek befolyásolása, megbeszélése hihetetlen mértékben segíthet Önöknek asztmás gyermekük gyógyításában.
A kezelés egyrészt gyógyszeres, másrészt rengeteg lehetőség van már a lelki eredet kezelésére, illetve a tünetek hatásos, mégsem kizárólag gyógyszeres kordában tartására. Gyógyszert magunktól sosem hagyhatunk el!
Mi okozhatja gyermekem asztmáját? Ez a kérdés nagyon egyszerű, a válasz azonban rendkívül összetett. Genetika? Kétségtelenül jelen van. Az asztmások családjában és felmenői közt általában mindig találunk szintén asztmás családtagokat. Ha például mind a két szülő asztmás, akkor a gyerekek között négyszer gyakoribb a probléma.
A kórkép sokak által ismert, melynek zihálással, fulladással járó tüneteit előszeretettel jelenítik meg filmek, vagy karikírozás (eminens szemüveges kisgyerek a „fújókájával” a suliban, akit mindenki csúfol, de matek órán tarol) vagy elrettentés céljából. Valóban, akik e betegségben szenvednek, és voltak már hasonló „fullasztó helyzetben”, azok jól tudják,hogy ezt átélni, csöppet sem vicc. Néha még halálfélelemmel is átitatott.