Allergiás rhinitis, Szénanátha II.

Allergiás rhinitis, Szénanátha II.

Diagnózis


A szezonális formában viszonylag hamarabb gondolhatunk szénanáthára, hiszen a panaszok mindig hasonlóak, és mindig azonos időszakokban jelentkeznek. A nem-szezonális forma kórisméjének felállítása már nehezebb, hiszen az év bármely szakaszában utánozhat más felső légúti megbetegedést is. Így huzamosabb megfázás esetén fül-orr-gégész felkeresése mindenképpen ajánlott az allergia kizárására vagy éppen megerősítésére.
A pontos kórelőzmény segíthet az allergén felkutatásában, így kiváltképp meg kell figyelnünk a tünetek jelentkezésének körülményeit. A szénanátha családi halmozódást is mutat, így ha közvetlen, egyenesági rokonunknál az allergiás rhinitist már diagnosztizálták, akkor hasonló tünetek esetén magunk is gondolhatunk rá. Amennyiben az allergiás eredet valószínűsíthető, úgy nagyon fontos a kiváltó ok felderítése, így természetesen objektív vizsgálatokra is szükség van. Provokációs tesztekkel az allergén azonosítható. Egyik legrégebben használt ilyen diagnosztikai módszer egy bőrpróba, az ún. Prick-teszt. A teszt során allergén kivonatot juttatnak az alkar bőrére, majd megkarcolva a bőrt azt a mélyebb szövetekbe jutattják. A teszt fájdalmatlan, így gyermekek is jól tűrik. Amennyiben a beteg érzékeny az adott kivonatra, úgy az viszketés, vizenyő és bőrpír formájában jelentkezik kb. 15-20 perc után. Amennyiben nem észlelünk bőrelváltozást, úgy a teszt negatívnak értékelhető, vagyis ártalmatlan az adott anyag számunkra. A bőrtesztek mellett a vérvizsgálat még precízebb eredményt adhat. A beteg véréből az adott allergénnel szemben termelt ellenanyagot, az ún. antitestet mutatjuk ki. A vizsgálat gyors és egyszerű, valamint specifikus, mert csak az adott allergénre jellemző. A vérvétel eredményei többek között azért is megbízhatóbbak a bőrteszteknél, mert a bőrteszt eredményeit az allergiára szedett gyógyszerek befolyásolhatják.
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy az allergia diagnózisának felállítása többlépocsős folyamat, és szigorú körültekintést igényel. Az eredményeket mindig összességében kell értékelnünk, és amennyiben szükséges, úgy kiegészítő vizsgálatokkal (vérvétel) is megerősíthetjük.

A szénanátha kezelése


Az allergiás nátha kezelése tulajdonképpen a megelőzésben, a prevencióban rejlik. Amennyiben a beteg elkerüli az allergéneket, úgy a tünetek nem alakulnak ki, így a páciens panaszmentes marad. Ha a tünetek már kialakultak, akkor a panaszok mindaddig fennállnak, amíg az egyén az allergénnel kapcsolatban marad. Még azonban ekkor sem késő a környezetváltás, mert az allergénmentes környezet önmagában jelentősen enyhítheti a panaszokat. Persze ez nem mindig oldható meg könnyedén, hát lássuk, milyen további lehetőségeik vannak az allergiában szenvedőknek. Elsősorban náluk az antihisztamin hatóanyagú gyógyszerek lehetnek segítségre. Az allergiás tünetekért elsősorban az allergén által kiváltott hisztaminfelszabadulás a felelős, az antihisztaminok pedig ugyanahhoz a receptorhoz kötődnek, mint a szervezet általkibocsájtott hisztaminok. Az antihisztamin-receptor összeköttetés létrejön, azonban a hatás mégis elmarad, így a tünetek nem alakulnak ki újra. A régi generációs gyógyszerek szedése mellett mellékhatásokkal kellett számolnunk, a betegek aluszékonyak, fáradékonyak lettek. A legújabb antihisztamoinok azonban ezt a mellékhatást már kiküszöbölik.
Közepes- és súlyos lefolyású allergiás nátha mellett az antihisztaminok mellett szteroidkiegészítés válhat szükségessé. Orr- és szemcseppekben lokálisan is alkalmazhatóak a szteroidok, amelyet szakorvos ír fel. Súlyos esetekben akár orális vagy vénás szteroidterápia is szükségessé válhat. Az allergiamentes időszakban immunterápia jöhet még szóba. Ezzel a kezelési módszerrel a szervezet túlérzékenységi reakciójának enyhítését próbálják elérni. A beteg bőre alá egyre nagyobb dózisban juttatják az adott allergént, hogy a vele szembeni toleranciát kialakítsák a szervezetben.