Fertőző betegségek a művészetben

Pablo Picasso írja: “A festés a naplóírás egy másik formája.” Valóban, a művészetek által megismerhető egy adott kornak a szellemisége, az embereket aktuálisan érdeklő problémák, az Ember viszonya az őt körülvevő Világhoz. Egyes korok művészei, festők, zeneszerzők, szobrászok, írók, legújabban képírók a műveikben sokszor valamilyen betegséget ábrázolnak. A száraz orvosi tények ismerete mellett, ezen alkotások által számos érdekességet fedezhetünk fel, hogyan befolyásolták közvetve gondolkodásunkat, de sokszor közvetlenül az emberiség történelmét is egyes korokban a legkülönbözőbb betegségek.

Jó kiindulási pont lehet, egy az érdeklődést csak felkelteni akaró íráshoz a Biblia. Elvonatkoztatva attól, hogy milyen meggyőződéssel tekintünk a Biblia eredetére, megállapítható, hogy bár sok esetben a betegségek eredete tisztázatlan volt, és mint isteni büntetés fogták fel azokat, nagyon is racionális gondolkodás olvasható ki például az egyes betegségek felismerését, kezelését leíró részekből, ragályos betegségek esetében a betegek elkülönítését leíró törvényekből.

“Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Áronnak, mondván: Ha lesz valaki a te magod közül, az ő nemzetségökben, a kiben fogyatkozás leend, ne áldozza áldozatul az ő Istenének kenyerét.
Mert senki sem áldozhat, a kiben fogyatkozás van: vagy vak, vagy sánta vagy csonka orrú, vagy hosszú tagú.
Sem az, a ki törött lábú vagy törött kezű, Vagy púpos, vagy törpe, vagy szemfájós, vagy viszketeges, vagy sömörgös, vagy a ki megszakadott.
Senki, a kiben fogyatkozás van, elő ne álljon Áronnak, a papnak fiai közül, hogy tűzáldozatot vigyen fel az Úrnak; fogyatkozás van ő benne, ne álljon elő, hogy megáldozza az ő Istenének kenyerét. Az ő Istenének kenyeréből, a legszentségesebbikből és a szentségesből ehetik.
Csak a függönyhöz be ne menjen, és az oltárhoz ne közelítsen, mert fogyatkozás van ő benne, hogy meg ne fertőztesse az én szenthelyemet.” (Mózes III. könyve 21. rész)

A 12., 13. században Európában viszonylagos jólét uralkodott. Bár sötét középkorról beszélünk, ebben az időszakban a mezőgazdaság fejlődése, és az élelmiszerbőség lehetővé tette a népességszám hirtelen megugrását. Ez azonban azzal is járt, hogy a városokban lakók száma drámaian megnőtt. A kor higiéniai viszonyait ismerve nem csodálkozhatunk, ha egyre több járvány ütötte fel a fejét az ilyen zsúfolt élettereken. 1347-ben pedig genovai kereskedők közvetítésével megérkezett a kontinensre a fekete halál, a pestis. A járvány első hulláma az európai lakosság körülbelül harmadával végzett. Érthető, hogy a középkor művészeti alkotásaiban előkelő szerepet kapott a pestis megörökítése. A “táncoló halál” motívuma számos festő művében jelenik meg önmagában is (például Bernt Notke: A Halál tánca), máskor szinte kendőzetlenül, fénykép szerűen ábrázolják a meghaltak szörnyű sebeit (Carlo Coppola: Az 1656-os nápolyi pestis). A szakrális építészeti emlékek között első helyen kell említeni az 1630-as velencei pestis járvány után épült Santa Maria della Salute hálaadó templomot. Mária gyógyító, illetve segítő szerepét hangsúlyozza a templom főoltára, Giusto le Court 1670 táján készült monumentális szoborcsoportja is, amelyen a Velence városát megtestesítő allegorikus nőalak térdet hajtva mond hálát az Ég Királynőjének, hogy elűzte a városból a pestis rémét. (Németh István: Művészet a pestis árnyékában. Ponticulus Hungaricus X. évfolyam 7—8. szám 2006. július—augusztus.)

A pestis mellett, a másik leggyakrabban ábrázolt betegség a tuberkulózis. A betegség szinte egyidős az emberiséggel, már egyiptomi múmiákon is kimutathatóak tuberkulotikus eredetű elváltozások. Az általános higiéniai viszonyok javulásával a múlt században egy ideig úgy tűnt, hogy a betegség visszaszorul, sajnos azonban napjainkban ismét emelkedik a megbetegedések száma. A 18., 19. században pedig a leggyakoribb betegségek egyike volt, számos művészt megihletve. Se szeri, se száma azoknak a könyveknek, ahol a szereplők tuberkulózisban szenvednek. A Bűn és bűnhődés Katerina Ivanovnája, A varázshegy szinte összes alakja, Fantine a Nyomorultakból, hogy csak néhány példát említsünk. Ismert a melankolikus, tragikus szépség romantikus alakja, ami megjelenik számos operában, például Puccini Bohéméletében, Mimiként, Alexandre Dumas Kaméliás hölgyeként, akit egyben Verdi Traviatájában Violettaként látunk viszont. Később ez a romantikus megközelítés elveszett a TBC ábrázolásából, ahogy a betegség egyre szörnyűbb módon szedte áldozatait. Munch egyik legismertebb műve, a Beteg gyermek utalás a festő tragikus életére. Anyja, egyik fiútestvére és nővére is tuberkulózisban halt meg.

A legújabb kor rettegett fertőző betegsége az AIDS. Az egyik legismertebb ezzel foglalkozó alkotás, a többszörös Oscar-díjas film, a Philadelphia valós eseményeken és karaktereken alapszik. De említhetnénk a biológiai fegyverektől, vagy az emberiséget elpusztító járványoktól való általános félelem szülte Vírus vagy 12 majom filmeket is.

Befejezhetnénk azzal, hogy kíváncsian várjuk, mi lesz a következő évtizedek művészeti alkotásait meghatározó betegség, ami elsőre tán morbidnak tűnhet, de azt is jelentené egyben, hogy sikerült hatásos védőoltást kifejleszteni a HIV ellen, illetve sikerült nemzetközi egyezségre jutni a biológiai fegyverek leszereléséről, ami legutóbb 2001-ben futott zátonyra, amikor is a Bush-kormányzat elutasította a Biológiai- és Toxinfegyver Egyezmény ratifikálását.


Felhasznált irodalom:
Dr. Kristen Kerksiek: The Art of Infection, INfection Research, 29 October 2009
Németh István: Művészet a pestis árnyékában. Ponticulus Hungaricus X. évfolyam 7—8. szám 2006. július—augusztus.