Hemolízis: A hemolízis hatása a laboratóriumi vizsgálatokra

A hemolízis és/vagy a vérsejtek lízise nagy problémát jelent a laboratóriumi diagnosztikában, ami esetenként egészen addig nem válik nyilvánvalóvá, míg meg nem történik a teljes minta centrifugálása. A hemolízis több úton keresztül befolyásolhatja a laboratóriumi tesztek megbízhatóságát. 

A hemolízisből származó interferencia alapvetően a hemoglobin és más intracelluláris alkotóelemek kijutására vezethető vissza, melynek eredményeként fals mértékben megemelkedik bizonyos analitikumok szintje, illetve dilúciós hatás érvényesülhet. A hemoglobinon kívül az erythrocyták többféle strukturális proteint, enzimet, lipidet és szénhidrátot tartalmaznak, melyek közül több is interakcióba vagy kompetitív kapcsolatba kerülhet a mérések során használt reagensekkel. Egyértelmű, hogy magas szérum-hemoglobinszintek mellett ezek az interferenciák egyidejűleg érvényesülnek, melyek nem feltétlenül azonos irányba hatnak, ami megnehezíti a helyzet kezelését. A hemolízis jelenléte erősen befolyásolhatja az alvadási tesztek eredményét.


 hemolzis 021

Hogyan előzhetők meg a hemolizált mintákból származó megbízhatatlan eredmények?

Az in vitro hemolízis az esetek többségében megelőzhető, mivel általában a minta nem megfelelő vételével, kezelésével és feldolgozásával függnek össze. A hibák minimalizálásához elengedhetetlen a hemolízis okozta interferencia típusának alapos ismerete, valamint a személyzet megfelelő felkészítése. Ehhez korszerű irányelvek és ajánlások szükségesek a legjobb laboratóriumi gyakorlatról, és standardizált mintavételi gyakorlatot kell folytatni (például 21 G-nél nagyobb tűket használni). Különös figyelmet kell fordítani a katétert viselő betegekre (például a sürgősségi osztályokon, intenzív osztályokon és a szülészeteken), illetve az olyan betegekre, akiknek kicsinyek vagy sérülékenyek a vénáik (újszülöttek, gyermekek, idősek, onkológiai betegek). Ügyelni kell, hogy a mintavétel ne haematomából történjen, ne legyen túlságosan hosszú a leszorítási idő, és ne alakuljon ki turbulencia. Ügyelni kell a környezeti hőmérsékletre és páratartalomra, a megfelelő centrifugálási technikára, illetve arra, hogy ne keverjük vagy rázzuk erősen a mintát. Az ezt követő lépés a hemolitikus minták azonosítása a laboratóriumban, valamint elsősorban a hemolízis azon mértékének meghatározása, mely nagy valószínűséggel már befolyásolja a vizsgálat eredményeit. Erre a vizuális megítélésen túl megbízhatóbb automatikus laboratóriumi módszerek is rendelkezésre állnak.

Elsősorban azokat az analitikai módszereket kell preferálni, melyeket igazoltan nem befolyásol a hemolízis.

 

A hemolizált mintákkal végzett vizsgálatok eredményei

A hemolízis okozta interferencia szerint korrigált adatok jelentése helyett célravezetőbb, ha kvalitatív megjegyzést fűzünk a laboratóriumi lelethez, mely megadja a vizsgálat paraméter lehetséges tartományát a hemolízis mértéke alapján. Amennyiben a kapott eredmény a kritikus tartományba esik, ezt haladéktalanul tudatni kell a vizsgálatot kérő klinikussal.

 

Forrás: Lippi G, et al. Haemolysis: an overview of the leading cause of unsuitable specimens in clinical laboratories. Clin Chem Lab Med. 2008;46:764–772.