Lyme-kór

Lyme-kór
A nyár legmelegebb időszakában sajnos nem mindig csak a fürdőzés és napozás jut osztályrészül. Ilyenkor sajnos a néha kánikulai meleg, a sajátos étrend, nyári szabadidős tevékenységek olyan veszélyeket rejthetnek magukban, amikre jó előre felkészülni, amiket jobb elkerülni.

Lyme-kór


A nyári táborozások alatt, erdei kirándulások után, ne feledkezzünk meg átvizsgálni magunkat, gyermekeinket, partnerünket, esetleges kullancscsípések után kutatva. Így elkerülhetjük, hogy későbbiekben hosszú antibiotikus kezelésen kelljen átesnünk és megelőzzük a Lyme-kór kellemetlen szövődményeit.

A Lyme-kórra jellemző egyik késői bőrtünetet (Acrodermatitis chronica atrophicans: elsősorban a végtagok bőrének elhúzódó gyulladásos betegsége, ami a bőrfüggelékek - szőrszálak, verejtékmirigyek, stb. - elsorvadásával, a bőr sérülékennyé válásával jár.) először 1883-ban írták le Németországban. Az ismertebb, a betegség korai szakaszában, akár a fertőzött kullancs csípése utáni napon kialakuló bőrelváltozást, az erythema migranst - Lyme-foltot - 1912-ben írták le Svédországban. Később hozták csak összefüggésbe a bőrtüneteket, a kullancscsípést és az egyes betegekben kialakuló agyhártyagyulladást. Az 1970-es években, az Egyesült Államokban, Connecticut államban, Lyme nevű város környékén járványszerűen jelentkezett gyermekkori ízületi gyulladásos betegség. A betegek vizsgálata során bizonyították, hogy a tünetek hátterében kullancs terjesztette baktériumok állnak. A kórokozó körültekintő leírását 1982-ben Willy Burgdorfer adta, akiről magát a baktériumot is elnevezték. (Borellia burgdorferi)

A betegség kialakulása


A fertőzött kullancsból, a vérszívás során baktériumok kerülnek a szervezetbe. A vérárammal a kórokozók lényegében minden szervbe eljutnak, azonban különösen érzékenyek a bőr, a szív, a központi idegrendszer, az ízületek és a szem szövetei, sejtjei a fertőzésre. A tüneteket egyrészt maguk a baktériumok váltják ki, másrészt a baktériumok ellen az immunrendszerünk sejtjei által termelt ellenanyagok a szervezet saját sejtjeit is károsíthatják. Ezt a szaknyelv mimikrinek - megtévesztés - hívja.

A fertőzés központi figurája a baktériumot közvetítő kullancs. Nyár végén a kullancs tojásból kikelő lárva gazdaállatot keres és néhány napig annak a vérét szívja. Ha az állat hordozza a baktériumot, akkor a vérszíváskor a baktérium bekerül a kullancsba is. A lárvából kifejlődő nimfa a következő év tavaszáig, nyaráig nem táplálkozik. Ekkor újabb gazdaállatot keres, aminek a vérét szívja. Az újabb táplálkozás után alakulnak ki a kullancs ivarszervei és válik egy nimfa hím vagy nőstény adult - felnőtt kullanccsá. A felnőtt kullancs ősszel keres újabb gazdaállatot és szívja annak vérét. Bár az adult formák kétszer nagyobb hatékonysággal képesek közvetíteni a baktériumot, az emberi fertőzések 91%-áért a nimfa alak felelős. Ennek oka egyrészt a tavaszi-nyári vérszívási periódus, amikor többet vagyunk a természetben, másrészt az, hogy a nagyobb, adult formát könnyebben észrevesszük magunkon a bőrünkbe fúródva, míg a kisebb nimfa többször megbújhat.

A Lyme-kór tünetei


A Lyme-kór tünetei 3 stádiumba sorolhatóak: 1 - lokalizált stádium (a fertőzés a csípés helyén marad), 2 - disszeminált (a fertőzés szétterjed a szervezetben), 3 - perzisztáló fertőzés (a kórokozó hosszú ideig a szervezeten belül marad). A lokalizált stádiumra jellemző erythema migrans a bőr vöröses, néha viszkető foltja. Sokszor magunknak nem észrevehető helyeken alakul ki, vagy csak 10-14 nap után válik akkora méretűvé, hogy feltűnjön. A folt a csípés helyén vagy környékén alakul ki elsősorban, de néha más testtájakon is megjelenhet. Előfordul, hogy a növekedő folt centruma feltisztul. A folt 2-3 hét után eltűnik, de az esetek kb. 20%-ában újra jelentkezhetnek. Néha folt egyáltalán nem alakul ki. A betegek mintegy felének megfázásos tünetei is lehetnek. Előfordul, hogy ízületi vagy izomfájdalmak, fejfájás jelentkezik. Ezek a tünetek általában kezelés nélkül is elmúlnak. A betegség második stádiumában a kórokozó több szervet megtámadhat. Az egyik leggyakoribb lokalizáció, az ízületek. Körülbelül fél évvel a fertőződés után, kezdetben egy, majd több ízületet is érintő gyulladás, fájdalom lép fel. Idegrendszeri tüneteket a kórokozó agyhártyán, illetve az agy állományában keltett gyulladása okoz. Fejfájás, nyaki izmok fájdalma, feszessége, fényérzékenység alakulhat ki. A késői stádiumban a neurológiai tünetek súlyosbodnak, bénulások alakulhatnak ki, amik akár a vegetatív idegrendszert is érinthetik, vizelési, székelési zavarokat okozva. A kialakuló bőrelváltozásról - acrodermatitis chronica atrophicans - fennt írtunk.

A betegség diagnózisa, kezelése


A tünetek alapján sokszor felállítható a diagnózis, speciális vizsgálatokat annak megerősítésére végeznek. A legelfogadottabb vizsgálat a baktérium ellen termelt antitestek kimutatása vérből. Gyulladásos laboreltérések lehetnek ízületi tokban felgyülemlő folyadékban, illetve a liquorban (agyvíz). Ezekben a folyadékokban magát a baktériumot is megtaláljuk, de például a baktérium jelenléte az agyvízben nem feltétlen jelenti, hogy neurológiai tünetek is ki fognak alakulni. Speciális genetikai vizsgálatokkal elenyésző mennyiségű bakteriális gént is ki lehet mutatni, azonban a módszer "túl érzékeny", az elpusztult baktériumokat is kimutatja, ezért a rutin diagnosztikában nem használatos. Kaphatóak olyan gyorstesztek, amikkel a kullancsból, magából ki lehet mutatni a Borellia jelenlétét. Ha használunk is ilyet, tudni kell, hogy a csípés nem jelent automatikus fertőződést, sőt, saját immunrendszerünk is sikeresen védekezhet a baktérium ellen és nem alakulnak ki klinikai tünetek, így az ilyen tesztek pusztán tájékoztató jellegűek. Szintén fontos tudni, hogy sok fertőzéses megbetegedéssel ellentétben, itt nem alakul ki tartós immunológiai védettség, ezért egy abmer akár többször is megbetegedhet.
A kezelés alapvetően otthoni antibiotikus kúrából áll. Súlyosabb központi-idegrendszeri vagy szívtünetek esetében indokolt a kórházi kezelés. Elhúzódó ízületi panaszok esetében szóba jön a sebészi kezelés, amikor a krónikusan gyulladt ízületi membránt távolítják el. Áldott állapotú nők esetében az egyébként alkalmazott antibiotikum nem adható a magzatot károsító hatások miatt. Ilyenkor más antibiotikumot kell választania az orvosnak, de mérlegelhető a kezelés szülés utánra halasztása is, maga a fertőzés nem befolyásolja a magzat fejlődését.

A felismert és megfelelően kezelt Lyme-kór minden későbbi betegség és komplikáció nélkül meggyógyul.