Májbetegségek - Gombamérgezés

Májbetegségek - Gombamérgezés

Gombamérgezések


A nyár vége felé, augusztusban, aztán ősszel a még meleg, de esősebb időjárás beköszöntével az erdőkben, mezőkön megindul a gombák növekedése és megjelennek a tapasztalt és az önjelölt gombászók is. Ilyenkor előfordul, hogy az emberi fogyasztásra alkalmas gombák közé mérgező gombák is keverednek.

Ezek elfogyasztása okozza a mycetismust vagy gombamérgezést. (Megkülönböztetjük ettől a mycotixicosist, ami a mikroszkopikus méretű, egyéb élelmiszerekben elszaporodó gombák szervezetbe kerülése okoz.) A legveszélyesebb és a legtöbb halálos áldozatot követelő gombamérgezést a gyilkos galóca okozza. 1997 és 2006 között 28 halálos gombamérgezés történt Magyarországon, mindegyik gyilkos galóca fogyasztással összefüggésben. Ebben az írásunkban a gyilkos galóca okozta tünetekről, a mérgezés kórélettani hátteréről, diagnózisáról és kezeléséről lesz szó. A különböző mérgező gombák, köztük a gyilkos galóca felismerésével és általában a gombászással kapcsolatos elővigyázatossági szempontokkal nem foglalkozunk.

A gyilkos galóca


A gyilkos galóca legfontosabb mérgező anyagai az alfa és a béta amatoxin nevű anyag. Ezek a mérgek a fehérjeszintézishez szükséges egyik enzimet, az RNS polimeráz II működését gátolják. Emellett más sejtkárosító anyagok, úgynevezett szabad gyökök keletkeznek. A károsodást elsősorban a máj szenvedi el, de a vesék működése is csökkenhet, vagy akár le is állhat. A méreganyag a gyomorból és a bélrendszerből nagyon gyorsan felszívódik, sőt az egyszer már a májon átjutott, az epével kiválasztott anyag újra felszívódhat.

Az első mérgezési tünetek a gomba elfogyasztása után általában 6-12 órával kezdődnek. Ritkán a tünetek korábban jelentkeznek, ilyenkor az egyéb, kevésbé veszélyes, csak hasmenést, hányást okozó gombamérgezések elkülönítése nehezebb lehet. A tünetes szakasz kezdetben hirtelen kialakuló hasi fájdalommal, hányással, tarthatatlan vizes hasmenéssel jár. Ilyenkor a betegek kiszáradhatnak, keringésük összeomolhat. Különösen gyermekek és idősebbek vannak ennek a veszélynek kitéve. Ezután a drámai, 2-3 napig tartó szakasz után átmeneti enyhülés jelentkezik, a beteg jobban érzi magát, azonban ez csak a felszín. Újabb 2-3 nap után kialakul az úgynevezett hepatorenális szindróma (latinul: hepar-máj, ren-vese). Ekkor a máj és a vese sokszor visszafordíthatatlan károsodása következik be. Ebben a fázisban a betegség mortalitása (az a mérőszám, hogy a betegek hány százaléka nem éli túl a betegséget) igen nagy, akár 50-90% is lehet.

A betegség diagnózisához, lefolyásának monitorozásához elengedhetetlenek a laboratóriumi vizsgálatok. A vércukor szintjének csökkenése a májműködés zavarával jár együtt. A különböző májenzimek szintje emelkedést mutat (AST, ALT, ALP) általában 36 órával a gomba elfogyasztása után. Szintén a májműködés zavarát jelzi a bilirubin szintjének emelkedése, és a véralvadási tényezők romlása (pl. protrombin idő). Egyes esetekben toxikológiai laboratóriumi vizsgálatok szükségesek a májelégtelenség egyéb lehetséges okainak kizárására (pl. barbiturát, benzodiazepin mérgezés, alkohol, kábítószerek, stb.). A veseműködés zavarát további laboreltérések is jelzik (pl. karbamid, kreatinin szint).

A mérgezettek kezelésére specifikus terápia nem áll rendelkezésre. Intenzív osztályos ellátás szükséges a beteg megfigyelésére, a só- és vízháztartás infúziós rendezésére, rendkívüli esetekben művese kezelés szintén szóba jöhet. Nagydózisú penicillin adása szintén használatos. Nagymértékű májkárosodás esetében az egyetlen szóba jövő, felépülés reményével kecsegtető beavatkozás, a máj transzplantáció. Kombinált, korán elkezdett megfelelő kezeléssel a mérgezettek kb. 90%-a meggyógyul.