Mikrobiológia általában

Színfalak mögött

Egy régi dakota közmondás szerint, a labdarúgásban 11 emberrel a pályán könnyebb gólt lőni, mint tízzel. Így van ez a modern orvoslásban is. Ma a betegségek felismerése, pontos diagnózisa, a kezelési terv felállítása és végrehajtása, majd a beteg további követése igazi csapatmunka. Lehet, hogy a fenti példánál maradva a csatárt a sebész játssza, de ahogy egy csapatba kapus is kell, a támadás indítása a hátvédek feladata, és az ellenfél támadásait először a középpályán szűrik meg, úgy az orvosi csapatban is nélkülözhetetlen azok munkája, akik bár kevésbé látványosan, de a háttérben nagyon is hatékonyan dolgoznak: radiológusok, patológusok, labor orvosok.

Az eset - Anna

Anna idén januárban múlt 3 éves. Kedvenc játéka egy kis plüssmackó, amit keresztanyja ajándékozott neki. Ő nem emlékszik rá, de akkor kapta a mackót, amikor 18 hónaposan kórházba került, és két hetet kellett bent maradnia a klinikán. Az egész úgy kezdődött, hogy nehezebben ment a szoptatás, nagyon nyugtalan volt. Délelőtt volt egy kis láza, ami aztán délutánra visszább ment, inkább csak hőemelkedés volt. Másnap, ébredés után, aztán elkezdett fájdalmasan sírni. Ha ölbe vették, csak hangosabban sírt szegény, a láza is felszökött, olyan görcsösen tartotta magát, hogy azt hitték, mindjárt a saját a csontjait töri. Azonnal bevitték a kórházba, ahol az orvos megvizsgálta Annát, vért vettek tőle, aztán gerinccsapolás is történt. Azt mondták, hogy valószínűleg agyhártyagyulladása van a kicsinek, el kell kezdeni a kezelést, aztán ha megjönnek a laboreredmények, akkor lehetséges, hogy módosítják a gyógyszereit. Mindenféle infúziókat kapott és annyiféle gyógyszert, hogy a szülők meg sem tudták jegyezni. Az első néhány napban nagyon hullámzó volt az állapota, nem igazán akart javulni, mindenki nagyon izgult Annáért, az orvosok, nővérek, a teljes személyzet drukkolt érte!

Csepp történelem - Leeuwenhoek, Jenner, Fleming és a többiek

Nagy utat tett meg az emberiség azóta, hogy Spártában a nem teljesen egészséges gyermekeket, a legenda szerint ledobták a Tajgetosz hegyéről, addig, hogy ma már az egészen kis súlyú koraszülöttek esetében is sokszor jó esély van arra, hogy a babák életben maradjanak, és számos, korábban halálos betegséget sikeresen gyógyíthatunk, hála az orvostudománynak. Leeuwenhoek, aki mikroszkópja alatt meglátta a baktériumokat, Jenner, akinek a kísérletei vezettek a himlőoltás feltalálásig, Fleming, aki Petri-csészéjében baktériumokat akart tenyészteni, de végül felfedezte a penicillint. Csak néhány név, a tudománytörténelemből, akik felfedezéseikkel több millió ember életét mentették meg. A legtöbb ember, ha megállítják az utcán és megkérdezik tőle, hogy ki volt Leeuwenhoek, Jenner vagy Fleming, esetleg utóbbiról eszébe jut az antibiotikum, az előbbiekről biztosan kevesebben, ha egyáltalán hallottak. Pedig nagyon sokat köszönhetünk nekik - sokan az életünket. Ma is itt vannak ők, a háttérben ma is gyógyítanak.

A laborban - Mikrobiológus

Szakkönyvek ezer és ezer oldalakon tárgyalják a mikrobiológia tudományát, annak elméleti alapjait és gyakorlati megfontolásait. Természetesen nem lehet célunk még a legrövidebb áttekintése sem mindannak, ami ebbe a témakörbe tartozik, csupán a fenti példán keresztül szeretnénk egy kis bepillantást adni az orvosi mikrobiológia rejtelmeibe. Annál is inkább fontos de sokszor alábecsült területe ez az orvostudománynak, ha tudjuk, hogy világviszonylatban az összes haláleset mintegy negyedéért fertőző betegségek tehetők felelőssé, míg például napjaink népbetegsége, a rák “csupán” 12-14%-ot ad ki. Természetesen a fejlett és fejlődő világ közti különbségek az adott régióra jellemző betegségek arányaiban is megnyilvánulnak, így fejlődő országokban a fenti arány még inkább a fertőzéses eredetű halálozást helyezi előtérbe.

Az orvosi mikrobiológia egyik legfontosabb feladata, hogy a fertőző betegségeket okozó baktériumokat, vírusokat, gombákat azonosítsa és a célzott antibiotikumos kezelést segítse, a kórokozók érzékenységének felderítésével, így biztosítva, hogy a klinikus orvos olyan gyógyszert adhasson a betegnek, ami a kórokozót el is pusztítja. Számos eljárás létezik, amivel a kórokozókat vizsgálni lehet. Mikroszkópot használva speciális, a különböző kórokozókat másképp jelölő festékekkel, azok néhány alapvető jellemvonása már felderíthető. Pontosabb meghatározást tesz lehetővé, ha a kórokozókat táptalajokon tenyésztik, illetve ha ezeket különböző kémiai, biokémiai reakciókkal kombinálják. Sajnos az említett tenyésztéses vizsgálatok bár nagyon fontosak és időigényesek, előfordulhat, hogy a diagnózis nem késlekedhet. Egyes esetekben lehetőség van a kórokozó ellen termelt antitestek vérből való kimutatására. Ezek olyan kórokozóra specifikus ellenanyagok, amiket az immunrendszerünk termel, és szerepük van a fertőzés leküzdésében; de egy védőoltás hatásosságát is lehet velük vizsgálni, amennyiben jelenlétük azt jelzi, hogy a szervezet rendelkezik olyan immunsejtekkel, amik egy későbbi fertőzéskor “emlékezni” fognak az adott kórokozóra, és így hatékonyabban pusztítják el azokat. Ismert olyan eljárás is (agglutináció), amivel közvetlenül a baktérium jelenlétét lehet bizonyítani egy néhány perc alatt elvégezhető teszttel. A fentiek mellett léteznek olyan módszerek, amelyekkel a kórokozó genetikai állományát közvetlenül lehet kimutatni. A baktériumok antibiotikum érzékenységét legtöbbször a már vázolt kitenyésztés után tudják vizsgálni. Az eljárás lényege, hogy egy műanyag csészébe (Petri-csésze) táptalajt öntenek, majd a megszilárdult táptalajra viszik fel a kérdéses baktériumot. A táptalaj felszínére olyan kis papírkorongokat is elhelyeznek, amikben különböző antibiotikumok találhatóak. Leegyszerűsítve a dolgot, ha a baktérium érzékeny egy antibiotikumra, akkor az a korong környezetében meg fogja gátolni a baktériumom szaporodását, míg ha rezisztens rá, akkor a korongok körül is vígan növekednek majd a baktérium telepek.

Happy end

Anna esetében épp azt tapasztalták, hogy a kezdetben adott antibiotikum nem volt hatásos. A gyerekorvos kezét a háttérből a mikrobiológus orvos irányította, aki felderítette, hogy egy ritka, a szokásos antibiotikumokra nem reagáló baktérium okozza az agyhártyagyulladást, és azt is megállapította, milyen gyógyszertől várható, hogy a kis beteg meggyógyuljon. Szép lassan Anna jobban lett, még benntartották egy ideig megfigyelni, de szerencsére semmi komplikáció nem lépett már fel. A szülők, nagyszülők, keresztszülők imába foglalták a gyerekorvos nevét és a végtelenül kedves, mindig türelmes ápolókét. Anna azóta védőoltást is kapott, mindenféle agyhártyagyulladást okozó baci ellen, most köszöni, jól van, inkább visszamegy a macijához, játszani.

Annát nem csak a gyermekorvos mentette meg, hanem Leeuwenhoek, Jenner, Fleming és mindazok, akik a kutatásaikkal segítették az orvoslás hihetetlen fejlődését. De Annát nem csak a gyermekorvos, az ápolók, Leeuwenhoek, Jenner, Fleming és a többiek mentették meg. Most már tudjuk, hogy dolgozott még valaki a háttérben, akinek a munkájáról a legtöbb ember nagyon keveset tud, eszünkbe sem jut, pedig az ő közreműködése nélkül elképzelhetetlen lett volna a diagnózis korrekt alátámasztása, a kezelési terv felállítása, a betegség lefolyásának követése. Ő a csendes hős, a mikrobiológus.