Pathos Logos - a fájdalom tudománya

Pathos Logos - a fájdalom tudománya
A patológiai orvosi munka a legtöbb embert vagy elrémíti, vagy kíváncsiságot ébreszt, esetleg a kettő érzés egyszerre jelentkezik. Ritka, hogy valamiféle előítélet ne legyen bennünk, a legtöbb betegnek pedig összerándul a gyomra, ha arról hall, hogy az őt kezelő orvoscsapatban patológus is van.

Ezzel a bejegyzéssel útjára indítunk egy sorozatot, amiben arról írunk majd, hogyan segítheti a patológus a klinikus orvost a megfelelő diagnózis felállításában, a betegek helyes kezelésének megválasztásában és a betegkövetésben. Nem titkolt célunk, hogy a sokszor téves előítéleteket eloszlassuk, megmutassuk a patológia valódi szerepét az orvoslásban és egy-egy példával a szövettani metszetekben rejlő csodálatos világot is közelebb hozzuk az érdeklődőkhöz.

1. rész - patológia


A patológiai munka fő célja, hogy élő emberekből vett sejtek, szövetek, szervrészletek, egész szervek vizsgálata során diagnózist állítson fel, ami alapján a klinikus orvosok betegeiket megfelelően kezelhetik. Ehhez először mintához kell jutni, amin a vizsgálatok elvégezhetőek. A mintavétel leggyakrabban belgyógyász vagy sebész feladata, de radiológus, patológus is végezheti, sőt szinte nincs is olyan orvosi szakterület, ahol esetenként ne történne mintavétel.

Számos módszert használunk arra, hogy mintát nyerjünk. A megfelelő módszer kiválasztása elsősorban szakmai kérdés, aminek eldöntése - a mintavétel technikai ismeretén kívül is - nagy tudást és tapasztalatot igényel.

Mik ezek a módszerek?


a, Citológiai mintavétel
b, Vastagtű biopszia
c, Incizionális biopszia (próbakimetszés)

A következőkben a Citológiai mintavételi lehetőségekkel ismerkedünk.
Citológiai vizsgálat során szöveti környezetükből kiragadott, különálló sejtek értékelése zajlik mikroszkóp alatt. Alapvetően ennek kétféle módszere létezik:
  • exfoliatív citológia és
  • úgynevezett vékonytű aspirációs biopszia.

Exfoliatív citológia például, a széles körben alkalmazott - a méhnyakrák szűrésben is használt- kenet vizsgálata. Ilyenkor a nőgyógyász a méhnyakról egy kis kefével felszíni sejteket dörzsöl le és azokat egy üveglemezre, úgynevezett tárgylemezre keni. A keneten levő sejteket alkoholos fixálás után speciális szerekkel megfestik, és mikroszkóp alatt vizsgálják. Különböző testüregekben leváló, például a vizeletbe kerülő sejtek, a hasűri vagy mellüregi folyadékba vagy a légutakba leváló sejtek szintén kinyerhetőek és hasonlóképpen vizsgálhatóak.

A vékonytű aspirációs biopszia során egyszerű fecskendő, 0,6-0,7 mm-es tű és egy úgynevezett aspirációs pisztoly segítségével a vizsgálni kívánt területet megszúrjuk és a fecskendőben vákuumot kialakítva sejteket szakítunk ki környezetükből. Attól függően, hogy a megszúrni kívánt terület milyen mélyen helyezkedik el a bőr alatt, különböző hosszúságú tűket - 4-5 cm-től, akár 10-20 cm-esig - alkalmazunk. Nagyon mélyen - például a májban - elhelyezkedő elváltozások esetében szükség lehet arra, hogy valamilyen képalkotó vizsgálattal a mintavételt kombinálják, hogy biztosan a megfelelő helyről történjen a sejtek kimetszése. Ilyen kiegészítő technika lehet az ultrahang készülék, de néhány esetben CT-vezérelt aspirációt is végeznek.


Forrás: www.telemedical.hu