Patológia 2. rész – mintavételi módszerek

Patológia 2. rész – mintavételi módszerek

A vastagtű biopszia


A vastagtű biopsziás mintavétel során 2-3 cm hosszú, 1-2 mm széles szövethengert vesznek ki célzottan a kérdéses elváltozásból. Speciális tű segítségével, kiegészítő képalkotó eljárások alkalmazásával, szakember által végezve, nagy pontossággal lehet mintát nyerni mélyebben fekvő területekről is. Ezek leggyakrabban a máj, prosztata, emlő, vese. A technika lényege, hogy a nyert mintán szöveti környezetben lehet vizsgálni az elváltozást (tehát nem különálló sejteket, mint az 1. részben bemutatott citológiai mintavétel után).
További előny, hogy speciális eljárások (pl. immunhisztokémiai módszerek, genetikai vizsgálatok) is végezhetőek a vastagtű biopsziás anyagokon. A módszer alkalmas arra, hogy műtét előtt pontos patológiai diagnózist adjunk, ami alapján a beteg további kezelését is megszervezi a kezelő orvos.


Incizionális biopszia (próbakimetszés)


Különböző elváltozásokból és lokalizációkból történhet próbakimetszés, mely során a mintát vevő orvos nem törekszik az elváltozás teljes eltávolítására, hanem lehetőség szerint olyan kisebb részt távolít csak el, amiben vizsgálható egymás mellett az ép és a kóros terület is. Ma leggyakrabban a gyomor, a vastagbél, a légutak szöveteiből, valamilyen endoszkópos eljárással vett mintákat vizsgáljuk.

Műtéti beavatkozások során eltávolított szervek, szervrészletek vizsgálata


Amennyiben a beteget kezelő orvoscsoport műtét elvégzése mellett dönt - a beteg beleegyezésével - akkor a műtét során eltávolított szervek vagy szervrészletek patológiai feldolgozása végleges szövettani diagnózist eredményez. A modern patológiai lelet azonban a diagnózison kívül, számos egyéb információval szolgál. Választ ad arra a kérdésre, hogy az elváltozás eltávolítása kóros sejtek visszahagyásával történt e vagy teljes volt. Tumoros megbetegedéseknél, azon túl, hogy jó- rosszindulatúságról természetesen nyilatkozni kell, utóbbi esetben a folyamat előrehaladottságát is rögzíteni kell (pl. vastagbél tumorok esetében arról, hogy a tumor a bélfal milyen mélységében mutatkozik, esetleg elérte a környező szerveket is). Ezt nevezi a patológia staging-nek, azaz, hogy milyen stádiumban mutatkozik a tumor. Előrehaladottabb stádium, sajnos a beteg rosszabb életkilátásait is jelenti egyben. A tumoros elváltozások jellemzésére gyakran használják az úgynevezett grading kifejezést, ami leegyszerűsítve a tumor sejtek rosszindulatúságának mértékét fejezi ki. Magasabb grádusú tumor rosszabbul differenciált, agresszívebb viselkedésű betegséget, rosszabb prognózist jelent. A patológiai mintákon számos speciális vizsgálat is elvégezhető, amik a helyes diagnózis megállapítása mellett, a későbbi kezelést is meghatározzák.


Forrás: www.telemedical.hu