Patológia 3. rész - a szövettani minta feldolgozása

Patológia 3. rész - a szövettani minta feldolgozása
Akármilyen módon vett mintát a klinikus vagy a patológus orvos, az eltávolított szövetek megfelelő, mihamarabbi fixálása alapfeltétele annak, hogy pontos diagnózis szülessen. Fixálás nélkül, a szervezetből eltávolított mintákban olyan folyamatok indulnak el, amik roncsolják a sejteket, szöveteket, alkalmatlanná téve azokat további vizsgálatokra. A fixálás, attól függően, hogy milyen vizsgálatokat szeretnénk elvégezni, több féle lehet. A leggyakoribb módszer, a formalinos oldatban való fixálás, de gyakori a fizikai - fagyasztásos fixálás is. Utóbbi alkalmas az intraoperatív (műtét ideje alatti) fagyasztásos vizsgálatok elvégzésére, de genetikai vizsgálatok is pontosabban végezhetőek fagyasztott mintákon.

A patológiai osztályra érkezett mintát először makroszkóposan vizsgálják meg. Szabad szemmel megnézik a látható elváltozásokat, tapintással tájékozódnak, valamint szakmai nyelven leírják a látottakat. Előírások alapján a minta bizonyos területeiről (pl. kóros-ép szövetek határa) olyan méretű részeket vágnak ki, amik a néhány cm-es szövettani blokkokba kerülnek. A minta ezután egy kb. 24 órás feldolgozása következik, ami során a szövetből kivonják a vizet, paraffinba ágyazzák, végül egy speciális eszközzel, a mikrotommal 3-5 mikrométeres vékonyságú metszet készül (1 mikrométer a milliméter 1000-ed része). A metszetet üveg tárgylemezre viszik, és különböző módszerekkel megfestik a mintát. A mintát vékony üveglappal történő lefedése után, mikroszkóp alatt vizsgálják.

A szövettani festési technikák


Ahogy azt korábban írtuk, a szövettani minták 3-5 mikrométer vékonyságúak. Ha ilyen vékony mintát vizsgálnánk magában mikroszkóp alatt, abból jóformán nem látnánk semmit. Ahhoz, hogy a sejteket, sejtalkotó elemeket (sejtmembrán, sejtmag, magvacska), sejtközötti állományt láthatóvá tegyük, különböző festési technikákat alkalmazunk. A legáltalánosabb, rutinszerűen alkalmazott festés a HE-festés. Ez a kétkomponensű festés a sejtekben a savas tulajdonságú anyagokat (pl. sejtmagot) lilás színűre, az acidofil természetű anyagokat (pl. sejtplazmát) rózsaszínesre festi. A fenti színek különböző árnyalatai látszanak a kész metszeten. Az árnyalatok az egyes megfestett anyagok sav-bázis jellemzőitől és a festés során használt oldatok pH értékétől is függ.

Az elmúlt évszázadban számos olyan festési eljárást is kifejlesztettek, amikkel specifikusabban tudunk megjeleníteni különböző struktúrákat, anyagokat, kórokozókat. A Grocott nevű festéssel gombákat, Ziehl-Neelsen-festéssel a TBC kórokozóját lehet kimutatni. Léteznek festések kötőszöveti rostok, különböző zsírok kimutatására vagy szervetlen vegyületek, például vas kimutatására is.


Ahogy más tudományok is folyamatosan fejlődnek, a patológia is állandó változásban van. Újabb és újabb technikákat fejlesztenek ki, amik beépülnek a napi gyakorlatba, sokszor a korábbi technikákat kiszorítva. Először az elektronmikroszkóp, majd az úgynevezett immunhisztokémiai eljárások elterjedése vezetett sok speciális festési eljárás elfeledéséhez - egyes kivételektől eltekintve.


Forrás: www.telemedical.hu