Patológia 6. rész – vizsgálati módszerek

Patológia 6. rész – vizsgálati módszerek
Az orvosi diagnosztikai munka igen sokrétű. A beteg kikérdezése, tehát az anamnézis felvétele: korábbi betegségei, szedett gyógyszerei, jelen panaszai, stb., fizikális vizsgálata: mellkas kopogtatása, has betapintása, fonendoszkóppal a szívhangok megfigyelése mellett számos módszert alkalmazunk. A teljességre való tekintet nélkül, ezek alapvetően két nagy csoportba sorolhatóak: patológiai vizsgálatok és képalkotó vizsgálatok, mint például a röntgen, CT, MR és az ultrahang. A patológiai vizsgálatok alatt, most minden laboratóriumi procedúrát értünk. Az angolszász orvoslásra ez olyan mértékben igaz, hogy a patológiai szakmán belül különböztetnek meg sebészi vagy anatómiai patológiát és klinikai patológiát. A sebészi patológia lényegében a korábbi írásokban taglalt szövettani vizsgálatokat, a klinikai patológia pedig a mikrobiológiát, a hagyományos értelemben vett labordiagnosztikát, hematológiai és genetikai vizsgálatokat jelenti. Ebben a cikkben leginkább az utóbbiakról lesz szó, néhány speciális vizsgálati módszerrel kiegészítve.

Immunhisztokémia


Immunhisztokémiai vizsgálatokat leginkább szövet metszeteken szoktunk végezni és leggyakrabban arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy bizonyos molekula megtalálható - e egyes sejtekben vagy nem. Ilyen molekula szinte bármi lehet, legtöbbször a sejt működésében szerepet játszó fehérjéket keressük. Ezek gyakran a tumoros sejtosztódásért felelős hibás vagy a normálisnál nagyobb számban jelenlevő anyagok. A módszer lényege a következő: ezeknek a fehérjéknek van egy meghatározott szerkezetük, térbeli alakjuk, bármilyen kicsik is, illetve hogy ellenük antitestek készíthetőek. Az antigén-antitest kapcsolódás nagyon specifikus, azt szokták mondani, úgy illeszkednek egymásba, mint kulcs a zárba. Ha az a kérdés, hogy egy bizonyos fehérje jelen van - e egy sejtben, akkor az arra specifikus antitestet visszük fel a szöveti metszetre, ahol az “megkeresi” a maga antigénjét és szorosan hozzákötődik. Az antitest maga hordoz valamilyen festékanyagot, ami láthatóvá teszi azt a mikroszkóp alatt. Emlő tumorok esetében például, attól függ, hogy a beteg kaphat - e hormonkezelést, hogy a patológus ki tudja - e mutatni, hogy a tumoros sejtekben nagy számban van jelen az ösztrogén és a progeszteron hormonok jelfogó molekulája.

FISH


A FISH itt most nem halat, hanem fluoreszcens in situ hibridizációt jelent. Ennél a technikánál, a módszer hasonló az előzőhöz, de most specifikus DNS szakaszokat keresünk. Ha visszaemlékezünk biológiai tanulmányainkra, talán eszünkbe jut, hogy a DNS az egy kettős spirál, ahol egymással szemben, úgynevezett komplementer nukleotidok állnak. Sok egymást követő nukleotid (szekvencia) épít fel egy gént, ezek kromoszómává rendeződnek, ami meghatároz például egy adott fajt, egyedet, személyt. A nukleotidok komplementer párba állása még a fenti antigén-antitest specifikus kapcsolatnál is szigorúbb. Ebben az esetben előre elkészített fluoreszcens festékkel jelölt DNS szekvenciát használunk, ami pontosan a komplementere a keresett DNS szakasznak. Ha egy sejt genetikai állományában jelen van ez a DNS szakasz, akkor a reagensünk azt megtalálja és hozzákapcsolódik. Speciális, fluoreszcens fénnyel működő mikroszkóppal látható. A módszer nem csak arra alkalmas, hogy megtaláljunk egy génszakaszt, kombinált festési technikákkal akár genetikai átrendeződéseket is felderíthetünk, például: krónikus myeloid leukémiában jellemző a BCR és az ABL gének átrendeződése - transzlokációja - ami a betegség lényegi alapját adja azzal, hogy az abnormis fúziós génről olyan fehérje íródik át, ami a tumoros sejtek szaporodását váltja ki.

PCR es szekvenáció


A PCR a polimeráz láncreakció - polymerase chain reaction - rövidítése. Ez a molekuláris genetikai kutatások alapját képező vizsgálat, melynek bonyolult technikai hátterét most nem részletezzük. A módszer kidolgozói, Michael Smith és Kary Mullis 1993-ban munkásságukért Nobel-díjban részesültek. Ezzel a technikával kisszámú DNS-t tudunk sokszorosítani, aztán egy következő berendezéssel a vizsgált génszakaszban a pontos nukleotid sorrendet határozhatjuk meg. Ez a biokémiai módszer a szekvenálás. A módszerrel akár egyetlen egy eltérő nukleotid kimutatható. Ilyen módon sok örökletes betegség diagnosztizálásában elengedhetetlen a PCR vizsgálat, ugyanakkor bizonyos fertőzéseket is ki lehet mutatni így, mivel a fertőző ágens (vírus, baktérium) genetikai állományának igazolható a jelenléte.

Zárszó helyett


Igaz csak néhány alapvizsgálati módszerrel foglalkoztunk, láthatjuk, hogy ma a patológiai az egyik legösszetettebb, legbonyolultabb és legnagyobb szakértelmet igénylő diagnosztikai ágazat. Ahogy az anatómiai és boncolási eredmények megismerésével kezdődött el az orvoslás fejlődése, úgy ma újra elmondható, hogy a patológia tudománya a leggyorsabban fejlődő, az újításokat elindító területe a medicinának. A modern patológiai lelet nem egyszerűen egy diagnózist tartalmaz, hanem úgynevezett prognosztikus és prediktív információval is szolgál a klinikusnak. Ez azt jelenti, hogy a lehető legpontosabban előrejelzi egy adott betegség várható lefolyását, sőt, konkrét gyógyszeres kezelést ír elő a klinikus orvosok számára. Ennek a gyógyulás esélyeinek növelése mellett, komoly finanszírozási vetülete is van. A modern gyógyszereknek is sok mellékhatása lehet és nagyon drágák is, csak és kizárólag olyan betegeknek adhatóak, akiknek az esetében a hatás valószínűsíthető. Ennek az eldöntése a fentiek alapján patológiai feladat.

Ezzel a cikkel végére értünk a patológiai munkáról szóló sorozatunknak. Reméljük sok érdekességet tudtunk bemutatni.