Vérvizsgálatok allergiában

Becslések szerint az orvosi döntéshozás átlagosan 60-70%-ban a laboratóriumi vizsgálatok eredményeire támaszkodik. Vannak azonban szubdiszciplinák, ahol az általános kórházi laboratóriumi vizsgálatoknak jóval kisebb a szerepe. A bőrgyógyászat is ezek közé tartozik.

§  Az allergiában, asztmában és az immunológiában alkalmazott in vitro tesztek fejlődése
§  Hogyan lehet bárkiből beteget csinálni?
§  A laboratóriumi vizsgálatok minőségi indikátorai a preanalitikai hibák kimutatására
§  A vérvétel szempontjai és a laboratóriumi eredmények minőségének javítása

A rutin laborvizsgálatok során általánosan vért (szérumot, plazmát), illetve vizeletet analizálnak. Ezeknek a mintatípusoknak számos előnyük mellett van egy óriási hátrányuk: a lokálisan zajló folyamatokat csak igen áttételesen jelzik. Ha egyáltalán. A bőrtünetekkel háziorvoshoz forduló betegek egy részénél ezért teljesen értelmetlen laborvizsgálatot kérni: a jellegzetes elváltozás vagy a kórtörténet alapján egyértelmű a diagnózis (és a kezelés).

Máskor a bőrtünetek egy szisztémás betegség kapcsán fellépő összetett tünet-együttes részét képezik, aminek a kivizsgálásában (iránydiagnózistól függően) segíthet a vérvizsgálat. Ide tartoznak az allergiás megbetegedések is.

Bár a túlérzékenység kimutatásában továbbra is az allergénekkel végzett bőrpróba az arany standard, lehetőség van az allergénekkel reagáló és specifikus IgE immunglobulinok vérben való mérésére is.

A specifikus IgE kimutatásához 5 ml-s (additívet nem tartalmazó, ’piros’ kupakos csőbe) kell vérmintát venni és azt a szokásos módon kell a laboratóriumba küldeni. A vizsgálat során azt vizsgálják, hogy a szérummintából kikötődnek-e IgE molekulák a tesztben jelen levő allergénekhez: a kikötött IgE jelenlétét pedig immunanalitikai módszerekkel detektálják. (A teszteket korábban RAST-módszernek – radioallergosorbent teszt nevezték).   Az IgE vizsgálat eredménye akkor pozitív, ha az IgE ellenanyagok szintje a vérben egy adott értéket meghalad. (Az allergia kivizsgálásában egyik legjobbnak tartott teszt, a CAP rendszer esetében kUA/l értéket adnak meg. A határértéket jelentő szintek allergénenként változóak.) 

Az IgE ellenanyagok szintje nem tükrözi az allergia súlyosságát, csupán annak lehetőségét veti fel. Önmagában nem, csak a klinikai adatok fényében értelmezhető. Ez különösen azért fontos, mert – hasonlóan a bőrtesztekhez – az IgE szintek esetében isnagyon gyakori az álpozitivitás, különösen akkor, ha ételallergiák kivizsgálásáról van szó. Ennek egyik fő oka, hogy az IgE vizsgálatok esetében az adott ételhez tartozónak tartott allergén nem feltétlenül egyezik meg azzal, amivel a szervezet valóban találkozik. Az emésztés során ugyanis az étel komponensek lebomlanak, így lehet, hogy a szervezetbe került fehérjedarabkák már veszélytelenek  szemben a teszt során használt allergénnel. Ráadásul az egyes ételekben levő allergénekkel szemben keresztreakció is felléphet, ami téves eredményekhez vezethet.

Az IgE vizsgálatok során több száz allergén kimutatására van elméletileg lehetőség. Egyszerre minden betegnél ennyi allergén kimutatása nem megoldható, ezért először a leggyakoribb allergéneket csoportosan, ún. panelek formájában vizsgálják. A panelek többféle allergént tartalmaznak egyidejűleg. Ha a betegben a tesztben lévő allergének közül egyikkel szemben sincs jelen specifikus IgE, akkor a panel negatív. Ha igen, akkor a panel pozitív, és ekkor bontásra van szükség – azaz a panelben szereplő minden egyes elem esetében külön-külön tesztre kerül sor és ennek kapcsán az IgE vizsgálatra.

Allergiás vérvizsgálat akkor javasolt, ha valamilyen ok miatt nem értékelhető vagy ellenjavallt a bőrteszt. Ilyen esetek lehetnek:

-         A beteg nem képes tolerálni a bőrteszttel járó intradermalis tűszúrásokat.

-         Olyan, a bőrteszt eredményét befolyásoló gyógyszerek szedése, melyeket még pár napra sem hagyhat abba a beteg. Ide tartoznak egyes antidepresszánsok, az antihisztaminok és a szisztémás szteroidok.

-         A beteg súlyos asztmában szenved, vagy rossz az általános állapota, például szívbetegsége van.

-         A beteg súlyos generalizált ekcémában, psoriasisban vagy egyéb, nagy felületet érintő bőrbetegségben szenved.

-         Ananmnézisében bőrteszt során súlyos allergiás reakció szerepel, vagy korábban életveszélyes anafilaxiás reakció lépett fel nála.

-         Az allergiatesztek eredményét a diagnózis felállításán túl az immunterápia hatékonyságának a nyomon követésére, illetve a bőrtesztek eredményének a megerősítésére is fel lehet használni.

Az allergiát kimutató vérvizsgálat eredményét az alkalmazott gyógyszerek nem befolyásolják. A bőrteszttel szemben előnye, hogy kevesebb együttműködést igényel a beteg részéről, kisgyermekek esetében ez javallt.

Hátránya elsősorban az ára. Sokkal drágább a bőrtesztnél, az aktuális OEP-finanszírozás mellett így az államilag fenntartott laboratóriumok csak ráfizetéssel tudja végezni a vizsgálatokat – ezért ezek csak néhány központban elérhetőek. Anyagi okokból a gyakori allergéneket vizsgálják, a ritkábbakat nem. Külön probléma, hogy az allergia vérvizsgálat elején nem lehet tudni, hogy melyik (és hány) panel esetében lesz szükség bontásra. Ezértazt sem lehet megjósolni, hogy az adott beteg esetében pontosan a laboratóriumnakmennyibe fog kerülni maga a vizsgálat. Ez a jelenlegi finanszírozás mellett nagy kockázatot jelent; egy többféle allergénnel szemben túlérzékeny beteg kivizsgálása akár több tízezer forinttal is többe kerülhet, mint egy, a vizsgált allergénekkel szemben negatív beteg azonosítása.

Az eredmény sokszor csak több nap (vagy akár hét) után áll rendelkezésre – szemben a bőrtesztekkel, amelyek azonnal értékelhetők. 
 

Ételérzékenység és IgG4 szint: Mellette és ellene

Az ételindukált túlérzékenység diagnosztikájára több cég is javasolja az IgG4 szint meghatározást. Sokan azért tartják hasznosnak ezt a tesztet, mert úgy vélik, hogy a tesztnek köszönhetően nincs szükség megvonásos diétára. Az IgG4-kimutatására használt tesztek több száz étel esetében kínálnak diagnózist.

ELLENE

Kontrollált vizsgálatok hiányában az allergológusok szerint viszont nem egyértelmű, hogy a pozitív IgG4 eredményeknek valóban lenne klinikai jelentősége. Nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy az allergiás tünetek kialakulásában központi szerepet játszó hisztamin-felszabadulást az IgG4 kiváltaná. Ráadásul sok esetben a szérumminta-pozitivitás tünetek nélkül kimutatható. A szérum IgG4 szint emelkedése valószínűleg inkább arra utal, hogy a szervezet rendszeresen találkozott az adott ételösszetevőkkel, amelyeket az immunrendszer idegen fehérjeként azonosított. Jelenléte nem feltétlenül túlérzékenységgel függ össze, sőt, inkább az immunválaszt általánosan gátló regulátoros T sejtek fokozott aktivitására – azaz immuntoleranciára – utalhat.

A fentiek alapján az ételspecifikus IgG4 nem utal ételallergiára vagy intoleranciára; inkább az immunrendszer egyes étel alkotóelemekre adott fiziológiás válaszát jelzi. Ennélfogva az ételallergia vagy -intolerancia kivizsgálására, illetve az ételek fogyasztásával kapcsolatos tünetek okának az azonosítására az IgG4 szintek meghatározása nem javasolt.

 

 

MELLETTE

Magyarországon IgG4 meghatározást egy cég végez; eddig több mint 5000 ember vizsgálatára került sor. A betegek harmadát gasztroenterológus, ötödét endokrinológus küldte, harmaduk pedig saját maga kérte a vizsgálatot. Az ételérzékenység miatt kért vizsgálatot az esetek több mint 40%-ában gasztroenterológiai, negyedében bőr, másik negyedében pedig pszichiátriai tünetek miatt végeztek el. Iránydiagnózisként az emésztőszervi problémák esetében túlnyomórészt (90%) irritábilis bél szindrómát (IBS), a dermatológiai esetekben (96%) ekcémát, atopiás dermatitist és pruritust, a neurológiai indikációkban (70%) fejfájást, magatartászavart és a szorongást próbálták kivizsgáltatni a teszttel.

A vizsgálat eredményei alapján hozott terápiás (diétás) döntés eredményeire vonatkozóan kevés az adat. A 193 visszajelzést adó és az étrendet szigorúan követő beteg háromnegyede kifejezett javulásról számolt be, míg negyedük állapota nem változott.

 

Dr. Vásárhelyi Barna